Agárdon született Ziegler Géza néven. Különcködő, nyugtalan apja miatt,
aki egykor Kossuth fegyverkészítője volt, a család állandóan vándorolni
kényszerült az országban. Gézát papnak szánták, ezért a sárospataki
református gimnáziumba íratták, majd az egri tanítóképzőbe járt, ahol
1882-ben segédtanítói oklevelet szerzett, ezután Devecserben, Karádon,
Sárváron, Sályban tanított.
Már diákkorában verselt, tanítóként prózát is írt, az 1880-as években
Győrött és Szegeden volt újságíró, nevét - mivel Gárdonyban
anyakönyvezték - ekkor magyarosította Gárdonyira. 1891-ben került a
fővárosba, ahol Bródy Sándorral és Ambrus Zoltánnal együtt alapították
és szerkesztették a Jövendő című lapot, a Nyugat megjelenéséig a kor
leghaladóbb és legszínvonalasabb magyar irodalmi folyóiratát. Gárdonyi
közben munkatársa volt a Magyar Hírlapnak, 1896-tól pedig a Budapesti
Hírlapnak is.
Neve Göre Gábor leveleivel vált ismertté, barátai és írótársai ezért
szólították őt élete végéig Görének. A paraszti életről szóló rövid,
egyedi nyelvi humorú történeteket szerzőjük később szégyellte, sőt
megtagadta, noha az ellenállhatatlanul mulatságos írások paródiaként és
szatíraként egyaránt kiválóak. Első irodalmi sikerét 1894-ben A lámpás
című kötetével, a nyomorúságos néptanítói sors zsánerképével aratta,
népszerűségét növelte az 1898-ban napvilágot látott Az én falum című
novellafüzér. Az író 1897-ben hirtelen elhatározásból Egerbe költözött,
és a teljes elzárkózásra rendezkedett be. A rejtőzködést magánéleti
dráma is indokolta: 1885-ben kötött, eleve boldogtalan házassága
felbomlott, szívbetegség is gyötörte. Az elvonulás változást hozott írói
munkásságában: alapos történelmi tanulmányok és kutatómunka után
nagyregények írásába kezdett.
A Pesti Hírlap 1899 karácsonyán kezdte közölni leghíresebb történelmi
tárgyú regényét, az Egri csillagokat, amely 1901-ben könyv alakban is
megjelent. A mű megírásához a magyar történelemnek egy különösen hősi
pillanata, a török elleni várvédő harcok időszaka, a város szeretete és a
házából is látható vár képe adott ihletet. Az Egri csillagok mindmáig
az egyik legolvasottabb magyar regény, amelyből Várkonyi Zoltán
készített látványos filmet Szász Endre díszletterveivel és parádés
szereposztással. A regényt számos idegen nyelvre lefordították már az
angoltól az eszperantón át a kínaiig, 2013-ban törökül is megjelent.
Gárdonyi későbbi regényeinek témája az örök szerelem (A láthatatlan
ember, Isten rabjai), a viaskodás a női nemmel (Az a hatalmas harmadik,
Hosszúhajú veszedelem, Szunyoghy miatyánkja), de megjelenik bennük az
idill is (Dávidkáné, Ida regénye). Bor című színműve a Nemzeti
Színházban aratott hatalmas sikert 1901-ben. Halála után került elő
Földre néző szem című kötete, amelyet fiainak írt az általa kidolgozott
titkosírással. Az író kiváló sakkjátékos is volt, 1887-ben nemzetközi
versenyt nyert, és szerkesztette a Magyar Sakklap című újságot.
Gárdonyi Géza egyike volt a 20. század elejének túlérzékeny, "kivonuló"
alkotóinak. Magát "kövek alatt nőtt fűnek" mondta, világnézetében
keveredett a misztikus vallásosság az ateizmussal, a racionalizmus az
irracionalizmussal. Élete tele volt irányváltásokkal, mégis gazdag
líraisággal ábrázolt korokat, helyzeteket, embereket. "Az egri remete"
1922. október 30-án halt meg, Egerben temették el.
Egykori lakóháza ma emlékmúzeum, amelyet 1988-ban - az író születésének
125. évfordulójára újítottak fel. Az egri vár délkeleti fülesbástyáján
1991-ben avatták fel Gárdonyi új síremlékét, amelynek felirata
változatlan: "Csak a teste". Nevét viseli az egri színház, számos iskola
az országban. A Fejér megyei Agárdon található szülőházát felújítás
után 2007-ben adták át. Születésének 150. évfordulója alkalmából
2013-ban Gárdonyi-emlékévet tartanak, amelyben számos rendezvénnyel
emlékeznek az íróra.
Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=39365